A csukamájolajról

Anyáink kiskorunkban csukamájolajjal etettek minket. Mi persze nem szerettük és nem is értettük, hogy mi szükség van rá. Manapság pedig egyre több csukamájolaj kapszula jelenik meg a különböző bioboltok és drogériák polcain. Mi okból kofolyólag jött megint divatba ez az anyag?

A csukamájolajat (oleum jecoris aselli) a tőkehal vagy egyes cápafajok májából nyerik ki (vagyis semmi köze nincsen a csukához). Igen hasznos anyag, hiszen nagy mennyiségben tartalmaz omega-3 zsírsavakat, jódot, valamint A- és D-vitamint is. 

A története egészen odáig megy vissza, mikor az év bizonyos szakaszaiban a norvég tengerpartokon igen nagy tömegben jelentek meg a tőkehalat. A halakat kifogták, májukat pedig nagy hordókba dobták. A gyenge meleg hatására a májból kicsepegő sárgás olajat összegyűjtötték és később rájöttek, hogy e folyadékkal olyan betegségeket lehet gyógyítani, mint például az angolkór. A csukamájolajat mint a D-vitaminban rendkívül gazdag, könnyen emészthető zsírt  innentől kezdve hatékonyan alkalmazták az angolkóros betegek kezelésére. Persze már ilyenkor is jobban kedvelték a tisztább és világosabb változatait, melyek kevésbé voltak halszagúak és nem járták émelygéses-hasmenéses mellékhatással, vagyis a beteg gyorsan hozzászokott. A kutatások az 1900-as évek elején kezdődtek meg: 1918-ban bizonyították erről az anyagról, hogy hatásos az angolkór gyógyításában és megelőzésében, a következő évben pedig a napfény ilyen jellegű gyógyító hatását is felismerték. 1922-ben kimutatták, hogy nem a csukamájolaj A-vitamin tartalma, hanem a D-vitamin az, ami az angolkór ellenszere, vigyázzon szervezetére a vitaminokkal. 

Ha gyerekeknek szánt kapszula formájában találkozunk vele, akkor mindig be kell tartani a mellékelt tájékoztatón leírt mennyiséget, hiszen a csukamájolajban található D-vitamin - mivel zsírban oldódó vitamin - túladagolható, ami igen komoly következményekkel járhat. Azonban fogyasztása ajánlott mind a gyermekek, mind a felnőttek számára.